Vasárnapi készülődés közepette, hajmosást követő hajszáradás során ágyam szélén ülve szemembe ötlött a könyves polcról Móricz Zsigmond - Válogatott elbeszélések. Ott az a könyv már több mint húsz éve, most jutott el a tudatomig.
Lapozzunk bele! Ohhh, hogy ebben benne van a Barbárok is?! Khmmm... csak tizen oldal az egész, épp jó lesz míg megszárad a fejem!
Emlékeztem hogy középsulis évek alatt mikor el kellett volna olvasnom ezt az osztály- és szobatársam azt mondta rá, hogy nagy hatású mű. Nem mondott butaságot!
Ahogy minden sorából, minden sorközéből kisugárzik az az egyszerű világ, amit Móricz olyan jól ismert, amiről olyan jól tudott írni. Az a rezignáltság, ami a szereplőkből süt, az a kevés beszéddel is sokat mondás... illetve az a könyörtelenség, amibe egy mai, jó érzésű ember beleborzong. Klasszikus!
És akkor itt jönnek elmém rejtekéből elő azok a manapság futó, bármiféle katasztrófa alapú sorozatok, világképek, amiket nézve az ember elgondolkodik: az emberi lélek rejtekén vajon mindig is ott van a gonosz? Van az a tragédia, van az az élethelyzet, ahol az ember félredobva minden morált egyszerűen csak elveszi amit akar. Nincs tulajdon, nincs jog - csak az erősebb kutya joga.
Megjelenik ez a The Walking Dead sorozatban, de nagyon jelen volt Cormack McCarty - Úton című könyvéből készült epikus filmváltozatában is. Nincsenek hősök, csakis túlélők, nincs bűn mit az élet úgy ítélne meg. Kicsit hajaz az egész a klasszikus vadnyugati történetekre: a pisztoly dönt, a machete és az erő. A testi erő.
Egy elembertelenedett világban egy morálisan érzékeny ember csakis céltábla lehet.
