Hét hónap... ennyi telt el távozás óta, ennyi idővel számolódik az új munkaélmény időszámítása. 

Hét hónapnyi idő alatt újra kellett értelmezni mindent. Újra kellett építeni azokat az alapokat magamban, ami a munkahelyhez, a munkához magához és az egész struktúrához kapcsolódnak. Meg kellett tanulni a "jelentéktelenség" érzését. Hogy annyira lent vagyok a hierarchiában, hogy a felvetéseim csak egyek a sok közül, hogy egy olyan szerkezetbe kell beilleszkedni, amire már nincs hatásom. Ez mindenképp egy új, régen nem tapasztalt "kaland".

Hiába van meg a szervezetben az "őt is ismerem, meg őt is ismerem" tudásom, valójában az a tapasztalat, hogy ezek az ismeretségek javarészt már egyoldalúak, emberek elsétálnak mellettem nemhogy köszönés, de még zavart felismerés nélkül is. Láthatatlanná váltam egy rendszerben, amiben korábban több mint egy évtizedet éltem.

A munka, a feladatok újak és ismeretlenek voltak. Kaptam egy kisfőnököt, aki bár nagyon okos és nagy tudással bír, de ő sem hibátlan. Ahogy megfogalmazták a többiek, kicsit hisztis, ellenben ha belekezd egy magyarázatba, öt perc és már abban sem vagy biztos, hogy valaha értetted a feladatot. Szórakoztató addig, amíg ez nem a napi munkád rovására történik, de ez az idő elég volt rá, hogy elfogadjam, ahogy azt is, hogy minden akkor lesz kész, amikor kész lesz.

Mitől válik az ember belül deffenzívvé? Mi kell ahhoz, hogy ne akarj teljes mértékben része lenni egy rendszernek, hogy úgy legyél benne, hogy igazából a körökön kívül foglalsz helyet? Én most ebben leledzem: nem okoz gondot, hogy nem tudok neveket, nem zavar amikor ki vagyok hagyva diskurzusokból. Amiben részt veszek ott sem mindig érzem, hogy el kell mondjam a véleményem, még ha az lehet előre vinné az ügyek haladását. Fogaskerék lettem egy nagy gépezetben, de nem is egy jelentős fogaskerék, épp csak egy a gép egészével mozgó alkatrész. Ebből nem lesz nagy karrier, de azt amúgy sem hiszem hogy nekem megírták volna abban a Nagy Könyvben ott fent.

Nagyon vegyes társaság verődött össze körülöttem, illetve ilyen társaságba csöppentem. Sokféle munka- és élettapasztalat, sokféle világnézet és még többféle életvitel jellemző itt. Néha olyan beszélgetésekben találom magam, amikben az is elég, ha csak csöndben hallgatom a véleményeket, mert mindenki esetében egy egyedi gondolkodás által formálódik a vélemény. Néha persze az is előfordul, hogy adott témában viták születnek, de egyelőre nem születtek maradandó haragok.

Új nap, folytatás...

Kicsit olyan, mintha egy multis környezetben volnék. Kollégák jöttek szakmából és azon kívülről, az emberi viszonyok néha nélkülözik a hierarchia létráján felfelé megjelenő tiszteletet, inkább épülnek kompetenciákra. Piszkosul nehéz volt belerázódni, hogy a főnök nem teljesen kompetens, miközben azért mégis csak ő a főnök. Túl mélyre ivódott belém a közig szabályrendszere.