Már évek óta tapasztalatom, hogy a lépéseid tempójából, erősségéből egyértelműen tudom, hogy Te jössz. Ez a folyosón tökéletesen működött, de ott talán volt rá magyarázat.

Aztán tegnap a Keleti aluljáróba lefelé menet kopogó cipő hangja ütötte meg a fülem, amihez azonnal társult az érzés: Te jössz. Már mosolyogva értem a lépcső aljára ahol elfordulva valóban Te voltál ott. Ez mégis milyen már?! Mennyire hangolódtak az érzékeim a dolgaidra?

A pár gondolatnyi csevej után elhangzott a mondat: "a munkahely arra van". És tényleg! A legjobb munkahely pont arra van, pont ott van. Ahogy a legjobb főnök is.

Négy hónap próbaidő mellett van min gondolkodni. Ahogy az elmúlt három hétben is történt.