Három év hosszan minden reggel volt bennem egy érzés, hogy siessek be munkahelyre, legyek ott minél előbb. Nagyon egyszerű oka volt: bármennyit is, de kettesben lenni, még akkor is, ha amúgy ennek semmi extra töltete nem volt. Egyszerűen csak együtt lenni, összenézni, pár pillanatot kettesben megélni. Adott esetben még odáztam is dolgokat ezért: nem mentem boltba, toltam tovább nem sürgős intézni valókat. Elég csak elhinni néha, hogy valami egyik reggel más lesz, felizzik a levegő, varázslat történik.

Egy ideje nagyon ritkán jelentél meg az álmokban, ami annyira érthetetlen volt számomra, nem is értettem az okát. Semmi nem változott, megmaradtak vágyak és érzések, amelyek parázslottak és nem kaptak tápot. Aztán egyszer csak a mostani változások hatására hirtelen újra beindultak az éjszakai képek. Nem perzsel és tombol bennük a vágy, de minden alkalommal könnyedebben ébredek, halvány mosollyal. Még úgy is, hogy egyébként nem vagyok elszakadva a valóságtól, tudatosan bennem vannak a korlátok

.