Ma reggel futott át a fejemen a gondolat, hogy az idén máris több kötetet olvastam el, mint korábbi években bármikor. Elég tőled egy jó vélemény, aztán máris olvasom őket.

Csillagainkban a hiba, A hatholdas rózsakert... számtalan így, vagy úgy, de romantikus történet. Sok olyan, amiben érzelmek sora jelenik meg, néha olyan mondatok formájában, amik szinte az ember esszenciáját formálják meg. A szavak varázsa újra és újra működik, nyelvünk igazán kifejező fordulatai szinte örömet adnak ahogy a szem végigsiklik a szavakon. Van hogy erőt adnak, van hogy feltépnek régi sebeket... van hogy egyszerűen csak olyan részünket táplálják, amely el van zárva, mert azt gondoltuk hogy már úgysincs rá szükségünk. Már elkopott, régen volt használatban.

Ahogy egy korábbi beszélgetésben egy félmondatban jelezted... "de azok tőled vannak." No, ez az igazi ereje a szavaknak! Négy hétköznapi szó, semmi magasztosság, meg pátosz... de ez a négy szó is képes óriási csodára, legalábbis én abban a pillanatban egy ütemnyi szívverés kihagyása után valami földöntúli érzéssel teltem el. Mennyire tud becses lenni egy tárgy, csak mert valakitől van?! A könyvek pont jók arra, hogy úgy legyenek jelen a mindennapjainkban, betöltve ezt a horkrux szerepet, hogy csakis két ember tudja a speciális tulajdonságukat. Én is pontosan tudom mindegyik könyvet amit tőled kaptam... a helyüket is a lakásban, nem is beszélve a jelentőségükről. Ahogy tizenév után újra nekifogtam és végül elolvastam a Szerelem a kolera idején-t, mert azt tőled kaptam még legelőször és mert végig közben Veled voltam.