Szép szál fa volt, növekedett már egy jó darab ideje. Kis csemeteként kezdte, amolyan fattyúsarj volt, mégis sikerült nagyra nőnie. Az ilyet általában kiírtják, mégis megmaradt, talán mert nem figyeltek rá, vagy erősebb volt és nem nyomta el az árnyék, amelyben sarjadt.

Aztán egyszer csak jöttek, kidöntötték. Elterült az erdő talaján, letisztították a kinövéseit, ágait-bogait, feldarabolták méretes rönkökre és belehalmozták egy boksába. Ott fojtott melegben szép izzásban átalakult - daliás fából lett fekete darabos faszén. Gondolnánk, hogy itt a vége, de azért jól tudjuk: nem így van.

Hiszen még van egy stáció az életéből, már ez már nem klasszikus élet, poszthumusz lét.
Hiszen ilyen formájában még egyszer a grillen forróságot ad, örömet szerez. Általa lesz a nyers húsból vagy zöldségből egy ínycsiklandó, kulináris élvezet. Nem rossz vég ez, ha csak a mi szemszögünkből nézzük.

Azonban a konklúzió  mégis csak egy: a hamut elfújja a szél.

Sic transit gloria mundi.