Napokban volt hír, hogy a fent látható úriember által megformált karaktert, az akkori idők férfiideálja egy erőszaktevő, nőmolesztáló karakternek lett kikiáltva. Nyilván akkor és ott ez a karakter, ahogy egyébként ez meg lett írva, egy teljesen elfogadható személyiséget képviselt. Ma már nem volna trendi?

Nem tudom eldönteni ezt a kérdést magamban, de ez nálam örök dilemma. Ahhoz túlontúl tisztelem a női nemet, semhogy képes legyek lerohanni bárkit, aki akár szavak terén is ellenkezését fejezi ki. Csak ha kitárva érzem a kaput, akkor megyek be rajta. Ez mennyire férfias vagy mennyire nem, nos ezt nem tudom eldönteni. Hogy ezzel elpazarlom az esélyt...? Az én hibám vagy sem, de sajnos így van. Nálam nem a játszmáról szól az egész, senkiben nem akarok rossz érzést, lelkiismeretfurdalást hagyni. Én annyit nem érek magamnak.

Ha állj van, akkor állj van. Még ha egyébként ott van bennem az érzés, hogy sem pofon nem vágnak, sem sikítozni nem fognak, ha nem igazán mozdítom fülem botját sem a kérésre. Túl jó fiú volnék? Ez már férfiatlan lenne?