"Hogy értsd, egy pohár víz mit ér
Ahhoz hőség kell, ahhoz sivatag kell..."

Nem véletlenül mondták mindig a bölcs jelzőt az idős, sokat tapasztalt öregjeinkre. Tapasztalni kell az életet, hogy az élet örömeit, megpróbáltatásait az ember jól tudja kezelni, ne rokkanjon meg benne.

"Hiányzol"

Milyen szépen tud ez az egy szó csengeni! Jó érzés hiányozni, vagy legalábbis tudni ezt a tényt. Ez az egy szó mégis képes pusztán megjelenésével is vitalizálni, szinte már erőt gerjeszteni - bármihez.
Néha mégis jól esne erre válaszolni... válaszolni, de nem csak egy szóval. Pl hogy TE is nagyon hiányzol, már lassan kétszámjegyű évek óta, még ha jelen is vagy napi szinten, fizikálisan és érzelmileg is. Hogy a kialakult dinamikánk mellett is minden nap marad egy hiányérzet, amit esténként berakok abba a fránya érzelemperselybe, hátha valamikor szükség lesz rá, hogy boldogan feltörhessem, mint valami megtakarítást elővehessem. Még jó, hogy ez a persely, mint Hermione csodaszütyője, végtelen űrtartalmú, sok belefér... persze időnként, a tudattalan állapotomban aztán egy része használódik, születnek belőle álmok, amiből rossz felébredni, de jó másnap benne bizseregni.

Persze minden szónak számtalan olvasata lehet. Úgy hívják az ilyet, hogy félreértés. Jobb óvatosan érteni, mint félre-érteni.