Hómofiszban mivel zajongjon az ember, MTV '90s csatorna előkerült. Alig van rajta ismeretlen zene, azért ez sokat elárul a tinikorom kollégista éveinek tartalmi részéről. :)

Ha nem is naphosszat, mert azért iskolába is jártunk, de az üres idők egy jelentős részét a társalgónak nevezett közös helyiségben töltöttük, ahol nyilván van az MTV, vagy annak magyar riválisa a Z+ illetve a Viva TV duruzsolt. Minden klippet ezerszer láttunk, már amikor nem egymást piszkáltuk, vagy voltak akik a lányok szemében keresték az élet nagy igazságait. A szerencsésebbek. Nem számított hogy milyen stílus, milyen műfaj, csak klip és zene legyen.
Aztán idővel persze változtak a prioritások, kevésbé a tévéből zenéltünk, jöttek a discman-ek, meg társaik, aztán szépen már a kedvenc zenéinket hallgathattuk ott és amikor csak akartuk.

Manapság a youtube és spotify korában a klipek fogyasztása teljesen más módon történik, bár nem is tudom, hogy a klipeknek van-e még egyáltalán olyan ereje, mint a mi időnkben, vagy csak megszokásból készülnek zenékhez videóanyagok, hogy a rajongók közben láthassák a kedvenceiket mozgásban.

Nagyon üres egy hét ez így... bent csak a nagy csönd, tétova bóklászás, pakolászás... kinézek az ajtón és csak egy vízautomatát látok. Itthon leginkább nincs újdonság, viszont ez a Messenger csoport bármennyire is egy hiánycsökkentő megoldás, jól meg kell gondolni minden betűt, minden emojit. Remélem a két hét után vissza tudunk állni a rendes kerékvágásba. Attól nem tartok, hogy elszokunk egymástól, hogy már nem lesz akkora öröm minden reggel látni egymást.