Sokféle viszonyunk lehet vele, bár ez igazából azt hiszem emberfüggő.
Vannak, akik tényleg csak "munkahelynek" tekintik, ahol bár az életük nagy részét töltik, de egyszerűen nem válnak a rendszer részévé. Nem veszik át a nagy szavakkal élve "ars poetica"-nak mondható szervezeti hitvallást, nem érzik át, hogy az adott munkahelynek, a működésének van egyfajta célja. Nem pedig csak különálló részek egyfajta szükségszerű együttműködése.

Nem voltam sosem egyfajta állásszédelgő, meg aztán a karriervágyaim sem voltak sosem annyira kristályosak, hogy azok elég motivációt adtak volna a gyors előrehaladáshoz. Voltak, akik szűk évente váltottak, nyilván szakmai haladással és magasabb bérezéssel járó új munkahelyekre. Sokat láttak, másmilyen területeket is megtapasztaltak. Nekem ez nagyon nem ment, nem volt meg az a hajtóerő. Így ha belegondolok, igazából volt három jelentős és egy átmeneti munkahelyem.
Ha hosszabb időt töltöttem egy-egy helyen, ott azért mindig akadt valaki olyan, akin keresztül megéreztem az adott hely hitvallását. Az átkos régvolt nagyvállalatának dolgozó ember büszkeségét pl., aki még akkor is emelt fejjel jött be dolgozni, küzdött és hajtott, amikor már minden porcikájában remegett a gépezet. Aki sok évnyi munkával a háta mögött, könnyes szemmel mondott fel, mert bár tudta hogy jelentős és logikus lépést hozott meg ezzel, de mégis dolgozott benne egyfajta bűntudat, hogy cserben hagyta az "anyát".

Itt is van küldetés, amit leginkább a legfőbb vezető képvisel, tol és erőltet. Nem egy rossz feladat ez, bár nyilvánvaló hogy mi nem ennek a megvalósításán törjük magunkat nap nap után, inkább csak ehhez a hátteret biztosítjuk, amolyan csapágyolajozó feladat a mi munkánk. Nem rossz ez, mert a cél az egészen jelentős is tudna lenni.
Aztán jön a felsőbb régiókból a kérés: a közösségi médiás aktivitásokat honoráljuk már like-okkal, legyen még láthatóbb a szent feladat a világ előtt. Nem érzem egy erőn felüli kérésnek, már ha sikerül megérteni miért is vagyunk itt, azon kívül persze hogy anyagi javakhoz jussunk. Mégis megy a felső zúgolódás, hogy miért kell nekünk lájkolgatni...? Fáj azt a vackot odaadni, nem véges a száma, csak meg kell nyomni a felületen egy piktogrammot?!

Messze nem kell hozzá elhivatottság, de mint olyan sokszor azt kell tapasztaljam: egyesek teljesen értelmetlen dolgokban lázadnak. Energiapocsékolás.