A hétvége óta igen erősen motoszkál a fejemben ez a téma. Nem könnyű, de nem hagyhatom figyelmen kívül.

Idejét sem tudom, mikor volt védekezésre példa. Néha már a ciklust is eltévesztettem, mégis minden hónapban benéz a Mikulás. Nem mondom, hogy bánom a dolgot, ma még nem... ugyanakkor ott a gyanúper: ez most akkor jelent valamit?

Hiszen én még nem bizonyítottam, azaz lehet bibi a tölténnyel. Hogy most vak-e, vagy csak írtó mázlista vagyok, nos ez az ami a vezérhangyát elindította.

Lehet, hogy elkérem egy ismerőstől azt a telefonszámot, ahol nekik elvégezték a vizsgálatot, bár náluk bebizonyították hogy max 30% esély van a természetes fogantatásra és lám: jan.10-én már jön is az a természetes utód.

No de itt jön egy másik kérdés: ha bebizonyosodna, hogy vaktöltényes a pisztoly, akkor hogyan élném meg, hogyan reagálnék az egészre? Bekattannék, vagy megkönnyebbülnék? Bár a korom alapján normális volna a gyerekvállalás, de én készen vagyok-e erre?
Egyszer azt érzem, hogy nagyon is akarnék apává lenni, máskor meg a világból is kifutnék az egész gondolattól. Igaz néha még magamat is nehezen viselem, nem csoda hogy futkoshatnékom van.

Szóval most bőven van min gondolkodni, bár aggódás még nincs. Csak gondolkodás.