Szörfözve a csatornák közt, mint jó éteri hullámlovas rátaláltam a Filmmúzeumon a Rocktörténet sorozat Rapülők részére. Érdekes, nagyon érdekes...

Egyszerűen nosztalgikus érzés. Ezen nőttünk fel, ettől formálódott, kultúrálódott az ízlésünk kicsit nyugati irányba, miközben így a dokumentumfilm által a mélyére láthatok. Geszti P. így már szinte öreg fejjel ( pfff, azért annyira mégsem... ) visszaemlékszik ahogy a Kisberkes és a Szentmihályi is a régi szép időkre. Profizmus, határozottság, felnőtt gondolatok.

Klippbevágások, csodás érzetek, miközben zsigerből lenyomod az egész dalt szinte hiba nélkül és belülről jön az a jó érzés - ez a fiatalságunk!!! Kicsit néha még a szív is elszorul, mivel szembesülök azzal a ténnyel, hogy szállnak az évek, azzal hogy gyűlnek az emlékek valahol a kor is egyre mélyebben hagy nyomokat az emberben. De amíg ilyen dolgokból rémlik fel a korom, addig nem bánom!

Viva la Rapülők!