Néha azért az ember elbizonytalanodik, furcsa gondolatok járják át az elme zegzugait. Érthetetlen reakciók, elkomorulások, gyakori telefonra nézések.  Persze mindez lehet bármitől, van hogy fáradtan másképp élünk meg helyzeteket, szóval lényegében semmi sem történt. Vagy csak nem akarok ilyenen agyalni? 

Strandon meg csak úgy nézelődik az ember, jönnek-mennek ismeretlenek, akik hol így, hol meg úgy, de figyelemre méltóak. Kortól függetlenül. Aztán meg kapom a piszkálódást egy tizenéves miatt, hogy fél pillanatnál jobban megnéztem. Persze ennek sincs súlya, de azért tizenév után valójában már semmi sem habkönnyű. Még ha viccelődés is, de ott van benne a "vigyázz, mert figyelek".