Amikor egy egyszerű pillanatban, egy teljesen helyén való mozdulat hirtelen megszakad, visszavonódik. 

Pedig semmi olyan mélységű intimitást nem tartalmazott, amitől kifordulna a világ a sarkából. Csak egy simítás lett volna a vállon. Egy futó érintés. És mégis érzékelhető volt a mozdulat megszakításában, a kéz visszahúzásában egy olyan belső gát, amit legjobb objektív szemmel nézni, nem pedig belegondolni bármit.

Van az a fal, aminek fontos szerepe van: stabilitást ad, nem hagyja hogy felforduljon a világ. Persze időnként azért a résein átnyúlok, pici érintéseket ejtve, de a fal még attól stabilan áll, mint egy nagy monstrum. Berzenkedni lehet ellene, bár felesleges. A funkciója tiszta, léte megalapozott és mozdíthatatlan. Olyan ez a fal, mint valami Nagyság előtt tett fogadalom: megszegése esetén várhatóak a hatalmas nagy sorscsapások, tragédiák, leszáll a mennyből egy irdatlan sereg és elpusztít mindent.

Vallásos áhitat övezi ezt a falat. Tabu a léte is, mint a  frigyláda - érinthetetlen. Aki megszegi a tabut, halállal lakol.

Van, aki kockáztat, van aki nem.